Egyszer eljön – vagy már el is jött – az a pont, mikor a horrorfanok már-már megkönnyezve gondolnak vissza az otthoni bezártság előtti időkre, mikor még lehetett nagycsoportos műfajesteket és maratonokat tartani a haverokkal, vagy akár arra, amikor még boldogan menekültek horrorfilmekbe a mindennapok könnyűségei elől.
Még több erről...:
- Van visszaút a halálból a Star Warsban?
- Kiderült, mit csinált Nick Fury az Ultron kora és a Végtelen háború között
- A Bosszúállók 4. kiszivárgott új promóképei szerint a csapat meglátogathatja a [SPOILER]-t
Jóllehet kicsit most nehezebben veszi rá magát az ember egy-egy hátborzongató alkotásra, mert hát a valóság néha így is épp eléggé megterhelő, de ahogy azt Stephen King is mondta: a jó horror pont, hogy segít egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból. Mi pedig azt mondjuk, hogy tegyétek mindezt a streamingszolgáltatók kínálatából, köztük például az HBO GO-éból, melynek repertoárjából most tíz erősen ajánlott filmet (vagy franchise-t) hoztunk.
Rosemary gyermeke (Rosemary's Baby, 1968)
Roman Polanski a hatvanas évek végén költözött ki az USA-ba, ahol Woody Allen későbbi partnerével, Mia Farrow-val elkészítette saját, egymáshoz lazán kapcsolódó filmhármasának, a "Lakás-trilógia" középső darabját, a Rosemary gyermekét. Ez hozta el Polanski számára a valódi áttörést, illetve első Oscar-jelölését is, amit Ira Levin regényének vászonra adaptálásáért kapott. A filmben a Farrow, illetve John Cassavettes alakította Woodhouse házaspár egy Central Park melletti lakásba költöznek, ahol is egy este a kismamát szörnyű álom kísérti, melyben démoni alak erőszakolja meg őt. El is kezd teljesen másképp tekinteni a körülötte lévőkre és attól tart, hogy kisbabáját ördögi sátánisták akarják majd megkaparintani és feláldozni. A Rosemary gyermeke központi témái olykor rémisztő, mennyire rezonálnak a jelenkorral, épp ezért is maradandó mű.
Gonosz halott – az eredeti és a remake (The Evil Dead, 1981 & Evil Dead, 2013)
Nemcsak a Sam Raimi-féle klasszikus Gonosz halott, de Fede Álvarez pusztítóan brutális újraértelmezése is fellelhető a streamingszolgáltatón, azaz semmi sem állhat egy vérbeli double feature-est útjába. Raimi 1981-ben szállította le 70-es évekbeli rövidfilmje, a Within the Woods egész estés feldolgozását, amely nemcsak Bruce Campbell ikonikus figurájának, Ashnek, de saját védjegyeinek, és úgy általában a műfajnak is jól megalapozott, hogy aztán évtizedekkel később Álvarez fogja magát és még inkább odaszabjon mindenkinek. A modern változattal azért csak óvatosan.
Préda (Crawl, 2019)
Quentin Tarantino kedvenc filmje tavalyról egy újat mutatni ugyan képtelen, de a szörnyhorrorok terén már-már instant alapműnek titulálható alkotás. A Prédában pont a természet maga jelenti a természetfeletti fenyegetést, női főhősünknek ugyanis egy hétköznapi, ámbár ízig-vérig kegyetlen aligátorral kell megküzdenie egy pusztító hurrikán közepén, mialatt saját apja életét is muszáj valahogy megmentenie, még ha az nem is igazán érdemli meg a törődést. Nem kell túlgondolni ezt a filmet: a rendező Alexandra Aja sosem próbált ennél magasztosabb produkciókat tető alá hozni (lásd Piranha 3D), de pont ez a lecsupaszított, már-már primitív egyszerűsége teszi az ember és a fauna párharcát olyan ösztönösen zsigerivé. A filmről szóló kritikánkat itt olvashatjátok.
Drakula (Bram Stoker's Dracula, 1992)
Több gótikust horrort a népnek! Francis Ford Coppola kései rendezéseinek egyike a Bram Stoker-féle Drakula volt, az ezerarcú Gary Oldmannel a főszerepben, és benne van minden, ami nemcsak a karakter legendáját, de összességében a kilencvenes éveket is olyan naggyá (vagy legalábbis egyedivé) tette. Van Helsinget Anthony Hopkins, a romantika tárgyát, Mina Harkert Winona Ryder, míg jegyesét, Jonathan Harkert az a Keanu Reeves játszotta, akinek brit akcentusát atomjaira szedte a korabeli kritika. De szó, mi szó, a lista tíz pontjából egyértelműen a Drakula az egyetlen autentikus, kosztümös műfaji klasszikus, amely többek közt épp a sminkért és a jelmezekért kapott Oscart akkoriban, szóval akit inkább ez a vonal mozgat, és még nem látta a filmet, az rögvest pótolja.
Overlord (Overlord, 2018)
Tipikus titkos J.J. Abrams-projektnek indult a Bad Robots garázsból, sőt egy időben úgy tűnt, hogy akár ez lehet a negyedik Cloverfield-mozi, de végül csak szimpla háborús horror kerekedett belőle. "Csak." Az Overlord nagy csavarja, hogy a nácik elleni darába becsempészett némi zombiirtást is, ettől pedig Julius Avery rendezése épp csak annyira vált elszállttá, hogy közben az alkotók sem röhögik körbe saját koncepciójukat, sőt véresen komolyan is veszik azt. Nagyon is véresen. A filmről szóló kritikánkat itt találjátok.
Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1996)
Kultfilm a Robert Rodriguez (Sin City - A bűn városa) és Quentin Tarantino alkotta legendás páros filmográfiájából, amit persze nemcsak Salma Hayek örökérvényű tánclejtései, de úgy általában a Rodriguez-féle hamisítatlan miliő tesz igazán feledhetetlenné. Talán Tarantino bűnös élvezetei közül ez volt az egyik legjobban sikerült, amihez nemcsak az általa írt forgatókönyv, de a korszak maga is sokat tesz hozzá: hiába futtatható már streamingről, ahogy elindul, szinte mintha a dobozos tévék képarányában, megkopott, recsegő VHS-minőségben elevenedne meg előttünk a film.
Meghallgatás (Ôdishon, 1999)
Jól is néznénk ki, ha ázsiai darab nélkül tudnánk le a listát, de szerencsére itt a száznál is több rendezést jegyző Takashi Miike Meghallgatása, a hol bizarr, hol meredek képsorokkal bíró japán direktor 1999-es misztikus horrorfilmje. Főszereplője egy évek óta magányos özvegy férfi, akinek egy filmes castingnak álcázott szemle keretein belül keresnek új feleséget: végül meg is találják szíve választottját, de ahogy annak lennie kell, a befutónak igencsak zord múltja van, ami persze utol is éri a friss kapcsolatot. 2000-es rotterdami premierjéről tucatjával sétáltak ki a nézők, mialatt a zsáner filmrendezői (Eli Roth például) ámulattal tekintenek Miike filmjére, ami a többször említett Tarantino szerint mindjárt egy valódi mestermű. Micsoda ajánlólevél, nemde?
Sikoly 1-3. (Scream 1-3)
Lassan huszonnégy éve, hogy a megboldogult Wes Craven első Sikoly-filmje elérte a mozivásznakat, amit aztán nem sokkal később két folytatás követett, illetve 2011-ben egy negyedik felvonás is. Az HBO GO jóvoltából most bármikor újrázható vagy pótolható az első három rész – tudtátok egyébként, hogy az első filmet az eredeti tervek szerint a már említett Sam Raimi vagy Robert Rodriguez rendezte volna? És azt, hogyha az ikonikus maszkban mentek utcára, akkor garantáltan betartják tőletek a kötelező másfél métert? Persze maradjatok inkább a jól bevált céleszközöknél, a Sikoly-álarcot pedig tartsátok meg az otthoni maratonra.
Péntek 13. (Friday the 13th, 2009)
Azt nem állítjuk, hogy a Péntek 13. a szó szoros értelmében vett jó film: azt viszont igen, hogy B-kategóriás slashernek piszkosul szórakoztató, vele együtt pedig talán az egyik legüdítőbb megközelítése is az 1980-ban indult franchise-nak. Ráadásul az eredeti film rendezője, Sean S. Cunningham is ott sertepertélt producerként a 2009-es rebootnál, ami tényleg nem több annál, ami: egy bő másfél órás trancsírozás, hol kreatív megoldásokkal, hol meztelenkedéssel megfejelve, szóval mindennel, amihez otthon is ugyanolyan jól csúszik majd a popcorn.
Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (Henry: Portrait of a Serial Killer, 1986)
Mikor Michael Rooker még nem Yonduként szelte a galaxist a Marvel Moziverzumban, például olyan rideg és kegyetlen filmekben játszott, mint amilyen a Henry: Egy sorozatgyilkos portréja című bűnügyi-pszichológiai horror is. Igazi botrányfilmről van szó, amely Henry Lee Lucas és Ottis Toole valóélet-beli ámokfutásain alapszik és amely anno a legmagasabb, X-kategóriájú korhatár-besorolást érdemelte ki a cenzoroktól. Ahogy azt a matériából is sejteni lehet, a Henryt leginkább hús-vér valódinak ható képsorai teszik hátborzongatóvá: már majdnem három és fél évtizede annak, hogy bemutatták, ráadásul másfél órás sincs, mégis mindmáig pokolian irgalmatlan egy darab.
Szerintünk kezdésnek elég ennyi, bár a kérdés adott: ti milyen HBO GO-s horrorfilmeket ajánlanátok még a fenti tízesen felül? Várjuk a címeket kommentben!
